Szőlőfajták
A szőlőterületek kb. 60%-án a tüzes, savas borairól ismert bőtermő Furmintot termesztik. A legjobb és legtöbb aszúszemeket adja a tokaji fajták közül. A Hárslevelű fagy- és aszályérzékenysége miatt csak a területek 30%-án termesztett illatos, elegáns, fajtajelleges bort adó fajta. A Furmintnál lágyabb bora van.
Az előbbiekkel ellentétben, a következő fajta, a Sárga muskotály nem hungarikum. Bora rendkívül illatos, muskotályos. Egy ígéretes fajta a Zéta (régen Oremus), amely a Furmint és a Bouvier fajták keresztezésével keletkezett. Korai érése és jó aszúsodási hajlama miatt érdemes rá odafigyelni, annak ellenére, hogy nehéz termeszteni, betegségekre való érzékenysége miatt.
A Kövérszőlő kedvelt fajta volt a borvidéken, nem véletlen, hogy manapság újra felkarolják ennek az erdélyi eredetű, illatos bort adó szőlőfajtának a termesztését.
1. Furmint
Elsősorban a Kárpát-medencében alkot fajtacsoportot (Piros, Változó és Fehér furmint), amelyből Hegyalján a Fehér furmint klónjai fordulnak elő. Kilenc alfajtája ismert, többségük azonban kiszorult az ültetvényekből. Tőkéje erős növekedésű, kevés, hosszú, felfelé növő vesszőt nevel. Levele alig tagolt, legfeljebb karéjos, fűrészesen fogazott szélű. Fürtje középnagy, hengeres, bogyói gömbölyűek. Késői, október második felében érő fajta, nagyon jól aszúsodik. Tokaj-Hegyalja fő fajtája, a Tokaji Aszú és Szamorodni nagyrészt ebből a szőlőből készül. Németországban Mosler, Franciaországban Tokay néven ismerik. Bora közepes illatú, kemény, testes, tüzes, robosztus. Jól érlelhető.
2. Hárslevelű
Régi hegyaljai fajta. Hajtása szintén felfelé törő, levele kerekded, csipkés szélű. Fürtje jellegzetesen hosszú, laza, vége olykor fecskefarkszerűen elágazik. Szintén erős növekedésű, érése a Furminthoz hasonlóan kései. Töppedésre, aszúsodásra hajlamos, termése karakteres aromaanyagokkal rendelkezik. Szárazságra, lisztharmatra és atkára érzékeny, csak megfelelő fekvésekben érzi jól magát. Napjainkban szelektált klónjait termesztik. A német nyelvterületen Lindenblattrige néven ismert. Hazánkban Tokaj-Hegyalja második jellegzetes fajtája. Bora finom hársméz illatú és zamatú, kemény, testes, fanyar utóízű.
3. Sárga muskotály
A leírásokban a legkorábban említett fajták egyike. Középerős növekedésű, hajtásai elfekvőek. Termése fajtajellegzes íz- és illatjegyekkel rendelkezik, savai jól beérten is szépek maradnak. Levele szeldelt, fűrészesen fogazott szélű. Betegségekkel szemben ellenálló képessége nagyon gyenge. Mély rétegű, tápanyagokban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon érzi legjobban magát. Bora finom illatú, zamatú, gyakran lágy. Ha idejében szüretelik, savai finomak. Gyakran utólag édesítik, ilyenkor az édesség az ízeket elfedi. Kitűnő házasítási alapanyag.
4. Zéta (Oremus)
Bouvier és furmint keresztezésével 1951-ben nemesítették. Középerős növekedésű, középvastag vesszőket nevel. Levele a Furmintéhoz hasonlít jobban karéjos, fűrészes szélű. Elsősorban korai érésével és aszúsodó képességével tűnik ki. Szeptember második felében a Furmintnál négy-hat héttel korábban érik. Korábban Oremusnak nevezték, idővel azonban a Zéta név lett elfogadott.
5. Kövérszőlő
Fehérszőlő néven Tokaj-Hegyalja egyik legrégibb fajtája volt, de a filoxéravészt követően szinte teljesen kiszorult a termesztésből. 1998-ban szerzett állami minősítést, de a közeljövőben várhatóan a telepítésre ajánlott fajták közé kerül Tokaj-Hegyalján. Vegetatív, erős növekedésű fajta. Lombja haragoszöld, levele fűrészes szélű. Fürtje középnagy, ágas, laza, bogyója gömbölyű, középnagy. Rothadásra különösen érzékeny, ezért telepítése szellős helyeken ajánlott. Fagy- és szárazságtűrő képessége jó. A Furmintnál 10-14 nappal korábban érik. Sok és jó minőségű aszút terem.
6. Gohér
Szikszai is említi, tehát a XVI. században már bizonyíthatóan termesztették. Korai érésű, magyar eredetű fajta. Tőkéje középerős növekedésű, levele tagolatlan vagy karéjos, fűrészes-csipkés szélű. Fürtje nagyon laza, középhosszú, bogyói oválisak, középnagyok. Termőképessége kicsi, ezért jól termékenyítő fajtákkal vegyesen kell telepíteni. Töppedésre, aszúsodásra rendkívül hajlamos. Fagyra kissé, szárazságra kevésbé érzékeny. Újbóli termesztésbe vonására kísérletek folynak Hegyalján.