MetroBor Ltd.
Crown of the Wine Monarchy
A MAGYAR BOR TÖRTÉNETE
A MAGYARORSZÁGI SZŐLŐ- ÉS BORKULTÚRA KIALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE
Az európai bortermelő övezetben Magyarország a közép-keleti csücskén helyezkedik el. A jelenleg az eladások tekintetében tizenegyedik helyen álló ország, méretéhez képest egyedülálló bor választékkal dicsekedhet. A területen egyaránt előfordulnak mediterrán stílusú Villányi, friss, gyümölcsös jellegű Balaton tavának környéki, testes, savas Északkelet-Magyarországi, vagy az ásványi anyagokban gazdag somlói és végül a világhírű Tokaji aszús édes borok.
A borkultúra több ezer évre vezethető vissza: A magyar föld kiváló adottságait már Probus császár is felismerte és Kr. u. 272-ben szőlővesszőket ültetett a kárpát-medencébe. Az Ázsiából érkező honfoglaló magyarjaink 896-ban Tokaj környékét “felfedezve” találkoztak az ártéri eredők vadszőlőivel.
A magyar szőlőkultúra formálásában 12–13. század folyamán fontos szerepet játszottak a vallon, olasz és német telepesek. A Balkán-félszigetről a 15. századtól észak felé húzódó, Magyarország déli és középső vidékein megjelent délszláv népcsoportok közvetítői lettek egy addig ismeretlen kadarkára épülő vörösbor-kultúrának.
A 16. század elejére a bortermelés egész Európában, így Magyarországon is hihetetlenül kiszélesedett. A török hódoltság alatt a borral való kereskedést nem tiltotta semmilyen előírás, s ezt a megszállt terület keresztény lakosai számára is engedélyezték, hiszen a vámjövedelmek jelentős bevételi forrást képeztek. Borra ugyanis nagy szükség volt békeidőben, s háborúban még inkább. A császári zsoldosok, a magyar végvári katonák és a rác martalócok a kenyér és hús mellé egyaránt bort követeltek a hódoltság népétől, s a polgári lakosság is gyakran víz helyett fogyasztotta a gyengébb minőségű borokat.
A török kiűzése után a folyamatos szőlőtelepítés eredményeként Magyarország összes szőlőterülete 1873-ban már 385 ezer hektár volt. Ennek a szőlőterületnek körülbelül kétharmada esett áldozatául a hamarosan végigsöprő filoxéravésznek és az egyidejűleg jelentkező egyéb szőlőbetegségeknek. 1891-től mintegy 15 éven át jól haladt a hegyi szőlők rekonstrukciója és az új szőlők telepítése immunis homoktalajokon. Magyarország egy teljesen új alapokra helyezett szőlő- és borkultúrával lépett át a 20. századba. Nagyobb tapasztalattal, a szőlőbetegségekkel szemben kezdte meg főbb borvidékeinek kiváló minőségű szőlőtőkéknek hagyományos, de mégis korszerű termesztését. Szőlőterület Magyarországon - az Európa Unió csatlakozása után –manapság meghaladja az 320 000 ha-t. A megújulás jelentős minőségi és szerkezeti átalakulást hozott, mely radikális fajtaváltásban, valamint új művelési eszközök és eljárások elterjedésében mutatkozott meg.
